ne tudjátok me mit szenvedtem ezen a héten.
végig ezen a hülye járjunk vagy ne járjunk dolgon járt az agyam, merthogy kedden beszélgettünk, és mondta a srác, h tetszem neki és h szeretne velem járni, csak hát h osztálytársak vagyunk meg minden..persze ezt kicsit szebben és bonyolultabban.
aztán szerdán beszélt vmit barátnőmmel, de bnőm nem mondott semmit se, merthogy ezt nekünk kell megbeszélnünk.
szal szenvedtem mint állat, mert a napok elteltével, rájöttem, h nem akarok járni azzal a sráccal.és tökre féltem, h szarul fog esni neki meg minden.
aztán ma végre beszéltünk.azért ma mert azt beszéltük meg kedden, merth addig még van időnk gondolkozni.hát kihasználtam az egészet erre.
eljutottunk a beszélgetés időpontjához.kérdezte h sztem mi legyen.
én elmondtam, h /pill nem szeretnék osztálytárssal járni, meg h sztem azt nem szabad.
kérdezte, h ha nem lennénk osztálytársak akkor akarnék-e vele járni, de hát akkor nem is ismerném annyira, h beleszerethessek, és ő se engem.
szal akkor minden más lenne, és nem beszélghetnénk akkor ott.
aztán kiderült, h ő is ugyan ugy gondolja ahogy én.
paff.igy esett le a szivemről a bűntudat meg a szarulérzemmagam érzés.
és annyira megkönnyebültem.
azt nem tudom, h most barátságon kivül mit érez irántam, de mostmár nem is lényeg, mert megbeszéltük, h csak jó barátok vgyunk:)
és most olyan happy vagyok:)
nemtudtam h ennyire lehet örülni annak, h még mindig nincs barátom:D
és utána egy tök jót beszélgettünk:) annnnnnyyyyiraaaa jóóóóóóó:D
pluszba én még szüleimmel elmentem shoppingolni és kaptam egy kabátot, és 2 sálat, szal az volt a hab a tortán:D:D
